"Aki vár, az akár pakolhat is!"

Az üzleti autó egyenletes tempóban halad a lengyel autópályán. 700 kilométer van mögötte Vilniusból indulva, és még 200 van hátra a lengyel–ukrán határig. A volánnál Jaunius Šileikis (55) ül – egy litván, aki épp olyan, mint a vezetési stílusa: határozott, de nyugodt, előrelátó és kiegyensúlyozott.

Šileikis a litvániai Salakasban született, egy kis faluban, közvetlenül a Luodis-tó partján. Gyerekként itt horgászott apjával és testvérével, ma pedig barátaival Finnországba jár horgásztúrákra. Másik szenvedélye – ami szinte kötelező egy litván számára – a kosárlabda. Iskolában, egyetemen, munkahelyi csapatban is játszott. „De ahogy az ember idősödik, a kosárlabda egyre veszélyesebb a lábaknak és a kéz ujjainak. Átváltottam strandröplabdára, most pedig padelt játszom. Szükségem van valamilyen sportra vagy csapatsportra.”

1988-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait Vilniusban, de néhány hónap után besorozták a Vörös Hadseregbe. Katonai szolgálata idő előtt véget ért, amikor Litvánia 1990 márciusában kikiáltotta függetlenségét, és a Szovjetunió elbocsátotta a litván katonákat. Šileikis folytatta tanulmányait, és 1994-ben diplomázott. „Ipari és lakóépületekre szakosodott építőmérnök vagyok, de egyetlen napot sem dolgoztam építőmérnökként. Litvánia nagy üzemeit Moszkvából irányították, és a Szovjetunió összeomlása után leálltak a termeléssel. De én dolgozni akartam, mindegy, hogy mit, csak pénzt akartam keresni. Egy ismerősömnek volt egy barátja, aki ismerte egy új ablakgyártó cég tulajdonosát. Egy modern üzem volt, német gépekkel – Litvániában az első, amely műanyag ablakokat gyártott, és az első, amely GEALAN profilokat dolgozott fel. Így kerültem oda, egyszerű gyári munkásként ablakokat szereltem össze. Ehhez nem kellett volna egyetemre járnom.” Egy év elteltével Šileikis átvette a gyártásvezetői pozíciót. Amikor a munkaadója úgy döntött, hogy a GEALAN-nal közösen Litvániában is elindítja a műanyagprofilok gyártását, ő meghozta karrierje egyik legnagyobb döntését: „Ügyvezetőt kerestek, aki beszél németül. Az iskolában tanultam németet. Fiatal voltam, motivált. Azt gondoltam: miért ne?”1997-ben Jaunius Šileikist hivatalosan is bejegyezték az újonnan alapított GEALAN Baltic ügyvezetőjeként. Fél évet töltött litván kollégáival a GEALAN németországi üzemében, ahol beletanult az extrúziós technológiába. A GEALAN Baltic három használt extrúziós sorral és Németországból érkező szerszámokkal indult, de hamar növekedésnek indult. A cég kinőtte a vilniusi belvárosban lévő kis régi csarnokot, és egy nagy, modern ipari létesítménybe költözött a város peremén. Ma már 24 extruder működik itt több mint 350 különböző szerszámmal.

A lviv-i Vicheva téren található Vernissage piacon: Jaunius Šileikis (jobbra) és Sergii Kozhevnikov egy vyshyvankával. A vyshyvanka (németül: Stickerei, vagyis hímzés) egy hagyományos kelet-szláv hímzésminta, amely a középkori hiedelmek szerint védelmet nyújtott a gonosz szellemek ellen. Ma a hagyományos blúzok vyshyvankával már az ukrán kulturális örökség részét képezik, egyfajta „textilpatriotizmust” jelképezve.

A Lvivben található Licsakivi temető egyszerre turisztikai látványosság és emlékhely. A temető falának északi oldalán egy új sírkertet alakítottak ki az elmúlt hónapok háborús áldozatai számára: fakeresztek, rengeteg friss virág, portréfotók, fociszurkolói sálak, valamint kék-sárga és vörös-fekete zászlók tengere emlékeztet az itt nyugvókra.

Negyed évszázadnyi sikeres munka után az ablakgyártás világában Jaunius Šileikis úgy érzi, eljött az idő a váltásra. Egy másik iparágból kap ajánlatot, és ügyvezető igazgatóként új kihívásba kezd. De a GEALAN-tól való távolléte nem tart sokáig: „Hiányoztak a GEALAN-nál dolgozó emberek. Rájöttem, hogy az a balti csapat, amelyet én építettem fel, olyan számomra, mint egy második család. Hiányzott az együttműködés a németországi és európai kollégákkal, a GEALAN szellemisége.” Nem is gondolkodik sokáig: felmond és felhívja a GEALAN központját. „Megkérdeztem, hogy van-e számomra hely a cégnél ennyi év után, a tapasztalataimmal.” És volt: 2021-ben Šileikis a GEALAN Üzletfejlesztési vezetője lett.

Jaunius Šileikis szerint a volt szovjet tagállamok közül Azerbajdzsán, Üzbegisztán és Ukrajna kínálja a legjobb lehetőségeket a GEALAN számára. „Először elemzem a piac méretét és a versenytársakat, majd kidolgozom a stratégiát a jelenlétünkre. Keresem a megfelelő munkatársakat és partnereket. A helyszínen dolgozó emberek még fontosabbak, mint a jó stratégia – nélkülük semmit sem érünk el, ők testesítik meg a GEALAN-t.”

Azerbajdzsánban a GEALAN egy nagykereskedő raktárát látja el műanyag profilokkal, amelyeket kisebb feldolgozó cégekhez juttatnak el. Üzbegisztánban egy ablakgyártó vállalattal működik együtt, amely nagy épületek, lakóparkok, mondhatni teljes városrészek nyílászáróit szereli be. Ukrajnában a GEALAN saját struktúrát épít ki, és két munkatársat talál: Sergii Kozhevnikovot az értékesítéshez, valamint Yurii Chervonyit alkalmazástechnikai mérnökként. Ők felelnek az ügyfélszerzésért és az ügyfelek támogatásáért, míg a profilokat Lengyelországból vagy Litvániából szállítják. „Ukrajnában az ablakgyártás jól fejlett, és még rengeteg lehetőség áll előttünk. Szeretnék egy helyi raktárat létrehozni, el tudok képzelni egy ukrán leányvállalatot, sőt, akár egy komplett gyártóüzemet is” – mondja Šileikis. „De természetesen mindez időbe telik, és mindenekelőtt arra van szükség, hogy az országban ismét béke legyen.” 

Šileikis évente két-három alkalommal Azerbajdzsánba és Üzbegisztánba utazik. Ezekben az országokban nagyra értékelik, ha egy európai rendszerbeszállító személyesen küld képviselőket, akik azonnal válaszolni tudnak a termékekkel kapcsolatos kérdésekre, és kéznél van náluk minden műszaki adat. „Segítem a partnereinket abban, hogy új ügyfeleket vagy közbeszerzési pályázatokat nyerjenek el. A GEALAN aktívan részt vesz az építészeknek, befektetőknek és az építőipar egészének szervezett eseményeken.”
Šileikis fejben már más országokat is felrajzolt a világtérképre, ahol érdemes lenne megvetni a lábukat – például Kazahsztán. De először Azerbajdzsánban és Üzbegisztánban szeretné önállóbbá tenni a GEALAN működését: „Helyi alkalmazottakkal és saját raktárral mindkét országban. Kiváló partnereink vannak, de ők nem részei a GEALAN struktúrájának. Ha holnap úgy döntenének, hogy inkább kenyeret vagy cipőt árulnak, akkor elölről kellene kezdenünk mindent.” Šileikis havi szinten látogatott Ukrajnába – egészen 2022 februárjáig, amikor kitört a háború. Ettől kezdve Vilniusból koordinálja a projekteket, és napi kapcsolatban van Kozhevnikovval és Chervonyival. Személyesen legfeljebb negyedévente találkoznak.

Jaunius Šileikis egy parkolóban hagyja az autóját, majd kézipoggyászával gyalog indul a határ felé. „Lengyelországot gyorsan magunk mögött hagyjuk: egy futó pillantás az EU-s útleveleinkre, kérdés nélkül továbbengednek. Másfél kilométeres séta után az ukrán határőrök röntgenezik a csomagjainkat. Šileikis hátizsákja gyanút kelt. Kinyitja: különböző PVC profilrendszerek mintadarabjai vannak benne – nem mindennapi, de nem is illegális rakomány. Az útlevélbe pecsételt belépési engedéllyel pár percet sétálunk Sergii Kozhevnikov autójához, aki a határ közelében vár minket. Többször megkér minket, hogy töltsünk le egy alkalmazást a telefonunkra, amely légiriadó esetén figyelmeztet minket. Emellett létrehoz egy üzenetküldő csoportot is, amin keresztül vészhelyzet esetén útmutatásokat adhat.”

80 kilométernyi országút Lvivig: Kozhevnikov rutinosan kerüli ki a kátyúkat, mintha mindegyiket fejből tudná. Teljesen megtelt marsrutkák (kisbuszok) zötyögnek velünk szemben, egy darus teherautó sofőrje tehetetlenül bámulja az úttestet, ahol a hatalmas, leszakadt daruhorog hever. Túlterhelt utánfutók roskadoznak a több száz kövér görögdinnye súlya alatt. A nyári napfény arany fényben csillogtatja a templomtornyokat, és mindenhol lobognak a zászlók – nemcsak kék és sárga színekben.

Kozhevnikov és Šileikis oroszul beszélgetnek, és kihallom a „krasno-csernije flagi” kifejezést. Rákérdezek, mire Kozhevnikov angolul magyarázza el, hogy a vörös és fekete az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) színei voltak, amely 1942 és 1954 között működött. Most ez a színkombináció ismét egyre gyakrabban jelenik meg.

A háború teljesen felforgatta Sergii Kozhevnikov életét – szakmailag és a magánéletében egyaránt. 2022 márciusában, amikor szülővárosában, Kijevben egyre sűrűbbé és pusztítóbbá váltak a bombázások, családjával Franciaországba menekült. Felesége, Olena és három fia azóta is ott élnek. Ő maga azonban már 2022 augusztusában visszatért Kijevbe, hogy Ukrajnában dolgozhasson – ez számára kezdettől fogva egyértelmű volt. „Évente egyszer-kétszer meglátogatnak, hogy a gyerekek időnként láthassák az apjukat” – meséli a 44 éves férfi. „Nagyon nehéz, de tudom, hogy miért tesszük ezt. Az a fontos, hogy a gyerekeim biztonságban élhetnek és tanulhatnak így.”

Sergii Kozhevnikov 1997 és 2002 között üzleti jogot tanult, majd – akárcsak Jaunius Šileikis – az egyetem után az ablakgyártásban helyezkedett el. „Az első lépéseimet a feleségemék családi vállalkozásában tettem meg a gyártásban, majd az értékesítésben dolgoztam, végül pedig projektmenedzser lettem.”
2006-ban Olena és Sergii Kozhevnikov megalapították a Window Technologies szaklapot, amely negyedévente jelent meg Ukrajnában, Moldovában, Grúziában, Örményországban és Fehéroroszországban. „Főszerkesztőként rengeteg tudást szereztem az ablakgyártásról és a technológiákról, miközben értékes kapcsolatokat építettem ki az egész iparágban.” 2018-ban és 2019-ben Kozhevnikov megszervezte a Windo Lviv szakkiállítást – további eseményeket azonban a COVID-járvány meghiúsított.

A háború a Window Technologies nyomtatott magazinként való működésének végét jelentette 2022 tavaszán. „A nyomtatás bonyolulttá és drágává vált, ezért inkább a hírlevelekre és a közösségi médiára helyeztük a hangsúlyt.” A GEALAN korábban hirdetett a Window Technologies lapban, így Kozhevnikov már ismerte Jauniust. „Ő mesélte, hogy a GEALAN keres valakit, aki erősítené a márka jelenlétét Ukrajnában.”
2022 júliusában Kozhevnikov otthagyta saját cégét, és csatlakozott a GEALAN csapatához. „Szinte minden európai profilgyártót, gép- és kiegészítő beszállítót ismerek. Lenyűgöznek a GEALAN technológiai fejlesztése, különösen a GEALAN-acrylcolor® felület. Nemrégiben Ukrajnában is legyártották az első GEALAN acrylcolor® bevonatú ablakot, ami fontos mérföldkő elérést jelenti.” Sergii Kozhevnikov lelkesedése átragad a potenciális új ügyfelekre is. Nem nehéz meggyőzni őket arról, hogy a GEALAN termékei innovatívabbak, mint az ukrán piac olcsóbb profiljai. „A legolcsóbb profilról egy GEALAN rendszerre váltani nem könnyű döntés. De a GEALAN segítségével olyan ablakokat lehet gyártani, amelyeket sokkal jobb áron lehet eladni.”
 
A GEALAN-nak jelenleg négy ügyfele van Ukrajnában: Ternopilban, Medenychiben, Csernyivciben és Odesszában. Egy rakéta becsapódott egy gyártóüzem közelében, de valamennyi üzem épségben maradt. Kozhevnikov szerint ezek a meglévő ügyfelek a jelenlegi forgalmukat akár meg is duplázhatják vagy triplázhatják. Miután Ukrajna déli és keleti piacai összeomlottak, sok ablakgyártó a nyugati régiók felé fordult, és növelte exportkvótáját. A GEALAN három partnere az öt legnagyobb ukrán ablakexportőr között van. Az ország ablakpiacának motorja Nyugat-Ukrajna: rengeteg magánszemély és vállalat költözik a viszonylag biztonságos Lviv régióba, ahol folyamatos a kereslet lakóházakra, lakásokra, irodákra, raktárakra és gyártóhelyiségekre. „És a fővárosban is mindig van kereslet. Kijevben a megrongálódott ablakokat folyamatosan cserélik. Aki arra vár, hogy a háború véget érjen, és majd akkor kezd el dolgozni, az csomagolhat is. Az ügyfeleink alkalmazkodnak, így már most új piacok alakulnak ki.”

„Első kézből szeretnénk hallani, milyen kihívások elé állítja a háború az ukrán ablakgyártókat, ezért elindulunk Ternopilba, amely Lvivtől kétórás autóútra keletre fekszik. Egy falu végén katonai ellenőrzőpontba ütközünk – tankelhárító akadályok, álcahálók, gépfegyverek. Sergii Kozhevnikov átnyújt néhány dokumentumot az egyik katonának: a papírok szerint hallgatói jogviszonnyal rendelkezik. 2023-ban kezdett tanulmányokat egy olyan doktori képzésben, amelyet angol Ph.D. fokozattal szeretne befejezni. Disszertációjának témája: A PVC-profilok újrahasznosításának technológiai módszereinek értékelése a környezetre gyakorolt hatás minimalizálása érdekében. Ez a beiratkozási igazolás egyelőre megóvja őt a katonai szolgálattól. Továbbhaladunk, és megkérdezem tőle, mi történt volna a papírok nélkül: „Ki kellett volna szállnom, hogy bevigyenek egy gyűjtőpontra, és néhány napon belül már akár a donyecki fronton is találhattam volna magam.”

A Viknar'Off vezérigazgatója, Sergii Zakharchyshyn (jobbra) és a GEALAN alkalmazástechnikai mérnöke, Yurii Chervonyi egy új profilfeldolgozó rendszeren dolgoznak; a gyártósor egy műszak alatt akár 300 ablak előállítására képes és alkalmas GEALAN-acrylcolor® profilok feldolgozására is.

A kyivi Okhmatdyt Gyermekkórház, miután 2024. július 8-án egy cirkálórakéta részben megsemmisítette; két héten belül a Viknar'Off ablakgyártó és a GEALAN kicserélte az épületkomplexum egyik fontos részének ablakait.

A Viknar'Off ternopili központjának előcsarnokában található 21 tanúsítvány közül kettő; a vállalat bőkezű és büszke támogatója az Ukrán Fegyveres Erőknek.

A Viknar'Off 18 évvel ezelőtt kis műhelyként indult, nagy növekedési ambíciók nélkül. Ma azonban óriásvállalattá nőtte ki magát, amely évente 500 000 ablakot gyárt – a háború előtt ez a szám még 800 000 volt. A vállalat Ukrajna második legnagyobb ablakgyártója, és export terén piacvezető.
A 40 éves Sergii Zakharchyshyn immár hét éve vezeti a Viknar'Off-ot, korábban sikeres bankárként dolgozott. „Erről egy fél napot lehetne mesélni” – válaszolja arra a kérdésre, hogy mi változott a háború kezdete óta. A korábbi 1 200 alkalmazott helyett ma már csak 800 fő dolgozik a cégnél, és 200 munkavállaló jelenleg is a fronton harcol. Kilencen életüket vesztették a háborúban, köztük a nemzeti értékesítési vezető. „Minden megváltozott. A fiataljainkat bármikor behívhatják katonának.”

Mivel a Viknar'Off exportőrként és az újjáépítés aktív szereplőjeként működik, egyes munkavállalói mentességet vagy halasztást kaphatnak a katonai szolgálat alól. Az adminisztráció azonban rendkívül bonyolult: minden egyes dolgozó esetében külön kérelmet kell benyújtani, amelyet rendszeresen meg kell újítani. A rendszer szigorú kritériumokra és pontszámításra épül. „Elegendő pontot gyűjtöttünk ahhoz, hogy 300 emberünk halasztást kapjon” – mondja Zakharchyshyn. „Most azon dolgozunk, hogy nőkkel töltsük be az üres pozíciókat, és nyugdíjasokat is visszahívjunk.” A 2024 tavaszán életbe lépett szigorúbb Mozgósítási törvény miatt a Viknar'Off szerelői és terepen dolgozó munkatársai attól tartanak, hogy egy közúti ellenőrzés során azonnal besorozhatják őket. A személyzeti kihívások mellett a bizonytalan áramellátás is nehezíti a gyártást. A vállalat két generátort vásárolt és napelemeket telepített, így 1,6 megawatt saját energiatermelésre képes. Zakharchyshyn elismeri: „Sosem hittem volna, hogy a háború két-három évig is eltarthat. Itt maradtunk, túléltük, és tudjuk, hogy máshol még rosszabb a helyzet. Amikor beszélek azokkal, akik harcolnak, erős hazafias érzés tölt el – ezt nehéz szavakkal leírni.”

A Viknar'Off 2019 óta dolgozza fel a GEALAN profilokat. „Az értékesítési stratégiánkat egy top-down modellre állítottam át: először az S-osztályt kínáljuk, majd a C- vagy A-osztályt. Ezért szükségünk volt egy exkluzív partnerre. A GEALAN és a Viknar'Off egy első osztályú tandem – mindig a GEALAN termékeit ajánljuk először, csak utána jöhetnek más rendszerek.” Ez az együttműködés 0,7 millió ukrán hrivnya (kb. 15 000 euró) támogatást biztosított a kijevi Okhmatdyt Gyermekkórház újjáépítéséhez. A Viknar'Off és a GEALAN összesen 51 nagyméretű ablakot gyártott, szállított és épített be a klinika laboratóriumi épületébe.

Visszafelé, a lengyel-ukrán határ felé vezető úton egy falu mellett egy ünnepélyesen öltözött kis csoport áll az út szélén. Pár száz méterrel odébb egy lassan mozgó konvoj elején egy kisbuszt ismerünk fel, amelynek szélvédője mögött egy papírlap látható: „200”. Ez a jelölés elesett katonák hazaszállítását jelenti.

„Ezek különleges idők. Mindenki harcol, minden nap” – mondja Sergii Kozhevnikov, amikor a határállomás közelében kiszállunk az autóból. „A rakétatámadások valós veszélyt jelentenek, így nehéz a munkára koncentrálni. De Ukrajna hatalmas ország, egy óriási piaccal, amelyet most lelassított a háború. Bízunk benne, hogy a jövőben is rengeteg lehetőségünk lesz.”

A GEALAN csapata 850 kilométeres út előtt áll Vilnius felé. A lengyel autópályán már egyenletesen halad a céges autó, és bár Ukrajnában soha nem éreztük magunkat közvetlen veszélyben, mégis könnyebben lélegzünk, mióta visszatértünk az EU területére. Félelem helyett folyamatos, nyomasztó érzés kísérte az utunkat.

„Úgy döntöttünk, hogy Ukrajna egy olyan ország, amelyben a GEALAN potenciált lát.” – mondja Jaunius Šileikis. „És jó időben jöttünk. Szerencse, hogy nem vártunk a háború végéig. Optimista vagyok, de őszintén szólva Ukrajnában is sok optimizmust látok - sokkal többet, mint más országokban.”

67 órával az indulásunk után Lviv és további 14 ukrán régió légiriadót rendel el. Oroszország 200 drónnal, cirkálórakétával és ballisztikus rakétával indítja el a háború kezdete óta az egyik legnagyobb légicsapást.